A múzeum épületei

A múzeum épületei

Kiskun Múzeum épületegyüttese
(Dr. Holló Lajos u. 9.)
A főépület és a tömlöcépület története

A kiskunsági Félegyháza pusztát 1743-ban telepítették újra. A Kiskun Kerület rabítélő székét 1753-ban Mária Terézia királynő Halasról Félegyházára helyezte át. Ezzel a kerület központjává tette az alig 10 éves települést. A kerület adminisztrációs feladatait és tömlöcét a községházán alakították ki és 1773-ig itt működött.

A kerület 1773-ban megvásárolta a Nagy Posta út/Kecskeméti utcán lévő telket Móczár Jakabtól, majd felépítették a földszintes, nádtetős kerületi hivatalt, a kapitányság székházát a tömlöccel együtt. A költségeket a Kiskun Kerület nyolc községe fedezte: Lacháza, Fülöpszállás, Szabadszállás, Kunszentmiklós, Félegyháza, Halas, Majsa és Dorozsma. 

1793-ban az épület leégett és a nyolc mezőváros újbóli összefogásával kibővített új kerületi székházat építtettek 1794-ben, mely emelettel bővült. Az udvar közepén álló önálló épület a kerület börtöne volt egykor.

Hivatalként, közigazgatási központként, bíróságként és börtönként működött az épület 1876-ig.

A főépület földszinti részén börtönkápolnát alakítottak ki, amelyet 1826-ben szenteltek fel a Szentháromság tiszteletére. A börtönépületnél egykor kis harangtorony is volt, amelyet az 1850-es években lebontottak.

1876-ban megszűnt a Kiskun Kerület önállósága, betagozódott a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyébe, így a kerületi ház, mint egykori közigazgatási hivatal elvesztette jelentőségét. Járási bíróság, szolgabíróság, levéltár, néhány járási hivatal működött az épületben a következő évtizedekben, és a börtön is, mint elsőfokú ítélet-végrehajtási helyszín volt az 1920-as évekig.

A majdnem üres épületet 1939-ben kérte meg Kiskunfélegyháza városa Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye vezetőségétől, hogy ebben a történelmi épületegyüttesben helyezhesse el a város múzeumát. A vármegye beleegyezett és 1940-41-ben nagyszabású átalakítási munkálatokat hajtottak végre az épület belső tereiben és főépület udvari homlokzatán.

1942. május 14-én nyílt meg a Kiskun Múzeum első kiállítása új otthonában. A II. világháború idején hadikórházzá foglalták le, majd magánlakásoknak adták át az épület egy részét. Az 1960-as évek végén sikerült az egész komplexumot a múzeum céljaira hasznosítani.

A főépületben állandó és időszaki kiállítóterek, kutatóterem, könyvtár és múzeumi irodák és gyűjteményi raktárak találhatók. Az egykori börtönépületben kapott helyet a büntetéstörténeti kiállítás, a történeti és régészeti gyűjtemény, valamint a földszinten került kialakításra a múzeumpedagógiai foglalkoztató terem is.

A néprajzi gyűjtemény nagy része a hátsó épületben és a szín alatt kerület elhelyezésre.

Pajkos-Szabó-féle műemlék szélmalom a Kiskun Múzeum udvarán

I. előzmény – a Kismindszenti úton felállított szélmalom
A város határában, a külterületen, a Kismindszetni út mellett épült fel Csányi Lajos megbízásából 1860-ban az a szélmalom, mely ma a Kiskun Múzeum udvarán áll és az egyetlen megmaradt alólhajtós kétköves, tornyos műemlék szélmalomként tartjuk nyilván.

Az első tulajdonosa, Csányi Lajos Fábián János fafaragó molnárt bízta meg a szélmalom felépítésével. Csányi az 1860-as évek végén azonban eladta a malmot a szomszédjának.

A Tarjányi család a sok viharkár okozta gondok miatt az 1870-es évek végén továbbadta a malmot Kiss Józsefnek, aki 1888-ig működtette. A szélmalom negyedik gazdája Bajzák Károly molnár volt, aki haláláig 1904-ig használta, majd özvegye vette át, aki Pajkos-Szabó Istvánnak először bérbe adta 1910-ig. Ezt követően árverésre került a malom és a hozzá tartozó 7 hold föld, melyet az addigi bérlő, Pajkos Szabó István vásárolt meg.

Pajkos Szabó Istvánnak (1880-1969) már a nagyapja is szélmolnár volt. 1904-től tehát bérelte, majd 1910-től saját tulajdonaként működtette a Kismindszenti úton álló szélmalmot. Amikor apjától megörökölte annak malmát a város határában 1925-ben, akkor ezt a külső malmot bérbe adta, az édesapja malmát pedig villanymotorossá átalakította fiával.

1939-ben a Kismindszenti úti szélmalmot eladta a Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Múzeumának 1000 Pengő értékben összes tartozékával, felszerelésével, szerszámaival együtt. A szerződés szerint addig figyelnie kellett az állagmegőrzésre, amíg a múzeum új helyre nem telepíti át a megvásárolt épületet, mint Magyarország első műemlék célzattal megőrzésre szánt szélmalmát.

1948-ban már gondok akadtak a malom épületének falazatával és a vitorláival. Nem volt gondos gazdája, hiszen Pajkos-Szabó István sem tudott vigyázni az állagára, de a múzeum, mint tulajdonos sem tett lépéseket sem az elszállításra, sem az állagmegóvásra.

1952-ben Mezősi Károly a Kiskun Múzeum igazgatója sürgette a szélmalom áttelepítését a múzeum udvarára, de erre még majd tíz évet várni kellett.

II. Áttelepített műemlék szélmalom a Kiskun Múzeum udvarán
1960-61-ben Pajkos Szabó István egykori tulajdonos szélmolnár szakmai segítségével áttelepítették a Kiskun Múzeum udvarára a Kismindszenti úton álló szélmalmot.

Móra Ferenc Emlékház
(Móra Ferenc u. 19.)

Ebben az apró, alföldi nádtetős kis házban született Móra Ferenc, 1879. július 19-én a család nyolcadik gyermekeként. Akkor az I. tized 52. számú ház volt, amely ma már Móra Ferenc utca 19. sz. emlékházat jelenti.

A család nagyon rövid ideig lakott e bérelt hajlékban, alig egy esztendőt (1879-1880).
Móra Márton és felesége 1878-ban vette meg a Daru utcai házrészt, de csak 1880 nyarán tudtak beköltözni. 1896-ban a házat eladták és átköltöztek a Hunyadi utcába.

Móra Fercsike, a család 8. gyermeke, a Daru utcai házban cseperedett fel, emlékei és történetei e ház és utca világához kötődtek.

1955-ben dr. Mezősi Károly, a tanítóképző igazgatója, a múzeum vezetője Petőfi kutatásai után Móra Ferenc félegyházi gyerekkorát kezdte kutatni, diákkori verseit gyűjtötte össze. A kutatás során rádöbbent, hogy Móra Ferenc szülei, a kis Fercsike születésekor még nem laktak a Daru utcában.

Mezősi Károly felkutatta a szülőházat, amelyet a város 1969-ben megvásárolt és visszaállíttatott az eredetihez hasonló állapotba.

1972. február 8-án, Móra Ferenc halálának az évfordulóján adták át a felújított szülőházat. Sajnos dr. Mezősi Károly ezt már nem érhette meg, 1971. július 4-én elhunyt. Az avatóünnepségen viszont jelen volt Móra Ferenc lánya, az akkor 69 éves Panka, és férje Vészits Endre.

1979-ben, Móra Ferenc születésének 100. évfordulóján az emlékházban látható kiállítást dr. Fazekas István múzeumigazgató irányításával felújították. Itt látható Móra Márton két szűcsszerszáma, bőrpuhító eszköze is, amelyet még Móra Ferenc gyűjtött édesapjától a szegedi múzeum számára.

2012-ben az emlékház és a kiállítás is megújult.
A terebélyes tölgyfa árnyékában található szülőházban megismerheti a látogató a Móra-család történetét, Móra Ferenc gyermek és ifjúkorát, szülővárosához való kötődését. A ház pitvara és szabad-kéményes konyhája a kenyérsütögető Édesanyának, a műhely a szűcsmester Édesapának állít emléket.

Petőfi Sándor Emlékház
(Petőfi Sándor u. 7.)

Petrovics István mészárszék bérlő 1824 novemberében költözött családjával Félegyházára.

A ház, amelyet itt éltük idején béreltek otthonuknak az Aranykéz utcában, az Ótemplom háta mögött volt. A nádtetős ház helyén ma már impozáns polgárház áll, melyre a költő tisztelői márványtáblát helyeztek, örök emlékezetül, hogy itt töltötte gyermekéveit Petőfi Sándor.

Az utókor fejet hajtva e házat tiszteli Petőfi-házként Kiskunfélegyházán.

A ház, amelyet egykor Petrovics István bérelt, az 1760-as években épült. E házat Török Ferenc emeltette, aki később a város főbírója is volt 1769 – 1771 között.

Váratlan halála után katonatiszti szálláshellyé alakították át először, majd zálogbirtokként Bánhidi család kezelte 1807-től. Petrovics István a lakóházat családja számára 1824 és 1830 között Bánhidi Gáspártól bérelte, és maradt a köztudatban Bánhidi-házként az épület.

A ház tulajdonjoga 1833-ban visszakerült a Török-családhoz, akik felajánlották megvételre a már roskataggá vált épületet a szomszédságban élő Boczonádi Szabó József redemptus birtokosnak, aki 1834-ben megvásárolta és fiára, Sándorra hagyományozta halála után.

Boczonádi Szabó Sándor (1811-1891) ügyvéd 1845-ben, édesapja halála után birtokba vette a házat. Az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc idején ő volt a város országgyűlési követe. A vesztes szabadságharc utáni üldöztetések idején ő is bujdosott, majd elfogták, végül kegyvesztetten elbocsátották.

Szülővárosába visszaérkezve újjáépítette az örökölt házat és az 1850-es évek elején, az egykor Petrovicsék által bérelt lakóház helyére új polgárházat emeltetett.

E ház homlokzatát díszítette a Reményi Ede hegedűművész által felajánlott emléktábla. Az 1861-ben elkészült márványtáblát Boczonádi Szabó Sándor 1867-ig őrizte, majd a kiegyezést követően megrendezett első Országos Petőfi-ünnepség keretében felavatták méltó helyén, hirdetve, hogy „Itt töltötte gyermekéveit Petőfi Sándor”.

Reményi Ede javaslatára ekkor nevezték el a ház előtti teret Petőfi térnek. 1900-ban az utcanevek rendezése során a város vezetősége megszüntette a teret és az egykori Aranykéz utcát nevezte át Petőfi Sándor utcának.

Az 1950-es években államosították a jeles épületet. A városi bérlakásokká átalakított impozáns épület elvesztette egykori fényét.

1993-ban a város vezetősége úgy határozott, hogy e kiemelkedő jelentőségű Petőfi-emlékhelyet megőrzi és kiállítóhelyet létesít és megnyitották a Petőfi Emlékszobát állandó tárlattal.

Kiskun Múzeum © 2019. Minden jog fenntartva / All Rights Reserved
Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat – GDPR

infoblokk_kedv_final_RGB_ESBA