Munkatársak

Mészáros Márta

múzeumigazgató, néprajzos muzeológus, múzeumpedagógus

Dr. Knipl István

régész, történész muzeológus

Molnár István

állományvédelmi felelős, fotós, kiállítás-rendező

Rózsa Edit

teremőr, pénztáros, tárlatvezető

Vas László

közművelődési szakember

Kovács Nándor

teremőr, tárlatvezető

Adorjánné Kardos Gyöngyi

takarító

Kis Imréné

gazdasági ügyintéző

Babos Csaba

gondnok

„Mit mesélnek nekem a múzeumban őrzött tárgyak” - bemutatkoznak a Kiskun Múzeum munkatársai

A múzeumokba belépve a látogató elsősorban a teremőrökkel, tárlatvezetőkkel találkozik – és hajlamos azt gondolni, hogy csak ők dolgoznak az intézményben.

Pedig a múzeumokban, – a háttérben – nagyon sokféle szakember dolgozik azon, hogy az a kutatás, az a múltfeltáró hiányzó láncszem, az a kiállítás, az a rendezvény, az a múzeumpedagógia foglalkozás kerek egésszé összeálljon és a látogató elé kerüljön.

A múzeum a legsokoldalúbb, legösszetettebb közgyűjtemény. Fontosnak tartjuk, hogy egy kis bepillantást kapjanak a mi munkánkba, a hivatásunkba, meg szeretnénk mutatni, hogy miért fontos nekünk gyűjteni, kutatni, dokumentálni, védeni, őrizni, bemutatni, közé tenni, közkinccsé tenni a közösségünk emlékeit, értékeit, tudását és ismereteit továbbadni.

A múzeumok az emberi élet teljes területéhez kötődő emlékanyagot gyűjtik, éppen ezért a természeti, a tárgyi emlékeken túl, dokumentumok, könyvek, fényképek, művészeti alkotások…sokfélesége tartozik a gyűjtőkörükbe.  Ez minden múzeumra igaz, de mégis mindegyik más,

mástól különleges … és ez a jó. A magyar múzeumok világából a kiskunfélegyházi Kiskun Múzeum mindennapjaiba nyerhetnek betekintést. 

De kik dolgoznak látogatói fogadótérben és kik a háttérben?

A következő sorozatunkban a múzeum kollégái mutatkoznak be illetve elárulják, hogy a múzeum kincsei közül melyik és miért fontos a számukra!

Montázs_kedvenc_műtárgyaink_2020_1021

MÉSZÁROS MÁRTA – NÉPRAJZKUTATÓ MUZEOLÓGUS, MÚZEUMIGAZGATÓ

1993-ban, mint tárlatvezető kerültem a Kiskun Múzeumba.

Ez az év rendkívüli volt a múzeum életében, hiszen a felújítási munkák miatt zárva tartó intézmény újra megnyitotta kapuját a látogatók előtt, valamint ekkor adták át a nagyközönség számára az új helytörténeti kiállítást, mely a város újratelepítésének a 250. évfordulójára készült el.

Ebbe a világba csöppentem bele, mely teljesen megváltoztatta az életemet.

A tárlatvezetés mellett a gyűjteménykezelés is feladatom volt, így megismertem a múzeum kiállításai mellett a raktárakban őrzött gyűjteményi anyagot, a pincétől a padlásig.

A két gyermekem születését követően lehetőségem nyílt visszatérni és ekkor már a múzeumpedagógia volt a fő területem a múzeumi rendezvények szervezése mellett.

1999-től múzeumi játszóházat, helyismereti előadássorozatokat szerveztünk, majd 2001-től indult az óvodáskortól az érettségiig tartó múzeumpedagógiai programkínálat, elsősorban a helyi diákoknak. Akkor és most is az a célom, hogy minden félegyházi gyermek úgy cseperedjen fel, hogy megismerje a városa múltját, értékeit, megismerje a múzeum adta lehetőségeket, mind az ismeretszerzésben, mind az értékőrzésben.

2002-től néprajzi és helytörténeti gyűjtéssel, kutatással és a gyűjtemények gondozásával is foglalkozom. A néprajzi tanulmányaim befejezése után a muzeológusi munka került előtérbe.

A múzeum egy nagyon komplex intézmény és az idő haladtával a múlt értékeinek megőrzése és kutatása mellett egyre nyitottabbá, sőt kezdeményezővé, újítóvá, az újítások iránt fogékonnyá kellett válni.

A Kiskun Múzeum, a Petőfi Sándor – és a Móra Ferenc Emlékház épületeinek megóvása szép parkosított udvarainak gondozása, infrastruktúrájuknak fejlesztése alapfeladat, mert csak megfelelő környezetben lehet jól dolgozni és fogadni a látogatókat.

A szakmai munka nagyon sokrétű, hiszen a gyűjteményi anyag gondozása, gyarapítása, feldolgozása, kutathatósága, állagának megóvása, kereshetősége és digitalizálása szintén alapfeladata egy múzeumnak, ennek feltételeit és működését meg kell teremteni.

A következő lépés, hogy ez a sok érték, ismeret, megőrzött tudás közkinccsé is váljon. Számomra a múzeum egy olyan közösségi tér, ahol jó lenni, találkozni, közösen értéket teremteni.

Erre szerencsére nagyon sok lehetőségünk van – kiállítások, kiadványok, tárlatvezetés, városi séták, előadások, konferenciák, múzeumpedagógiai programok, vetélkedők, nyári táborok, Múzeumok éjszakája, nyáresti koncertek… és még lehet sorolni…

Legújabb kapcsolódás a látogatók felé pedig éppen a virtuális világ, az informatikai fejlesztések adta lehetőségek, melyek kiegészítik az eddig nyújtott kínálatunkat. Sok mindent meg kellett és meg kell útközben tanulni… csapatban dolgozni, egy csapatot irányítani, jó gazda módjára gazdálkodni, pályázatokat írni és menedzselni, nagyban gondolkodni és a kicsi dolgokra is figyelni.

1993 és 2010 között három igazgatója volt a Kiskun Múzeumnak – Dr. Fazekas István, Bánkiné dr. Molnár Erzsébet és Rosta Szabolcs. Mindhármuknak nagyon sokat köszönhetek, így ezt követően nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy 2010 decemberében kineveztek a Kiskun Múzeum igazgatójának.

Száz évvel ezelőtt a múzeum vezetőjét – múzeumőrnek nevezték. Ma is ez a legfontosabb feladat – őrizni, óvni, menteni a múlt értékeit. A múzeum közintézmény, közgyűjteményt őriz, gyarapít és teszi közkinccsé a köz javára – ennek tudatában jövök be miden nap a Kiskun Múzeumba.

KEDVENC MŰTÁRGY: CSALI KÉP

Leltári szám: 58.45.1

Gyűjtemény: Képzőművészet

A Csali képet először a „Kiskunfélegyháza évszázadai” című helytörténeti kiállításában láttam. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc időszakát követő megtorlások, majd a kiegyezést és a „Boldog békeidőket” bemutató tárlóban kapott főhelyet e keretezett kép.

Önmagában is egy zseniális alkotás – hiszen három kép egyben, melyet három nézetből megtekintve, három önálló ábrázolássá áll össze.

Szemből az aradi 13 vértanú képe látható, jobbról nézve Kossuth Lajos arcképe rajzolódik ki, balról állva pedig a búcsúzó Petőfi integet felénk. Kossuth és Petőfi rajzolata csíkokra vágva kerültek összeragasztásra, majd a megfelelő sorrendben ráhelyezve a vértanúk nyomatára.

A Csali képet – Hármas képet Szalay Gyula múzeumigazgató 832. szám alatt vette leltárba. 1910. július 30-án került a múzeumba Vesszősi József lapszerkesztő ajándékaként. A tárgy leírásánál Szalay Gyula megjegyezte: „Az ily képek a Dunántúlon divatosak. Mezei Péter asztalos hagyatékából való.”

Az 1902-ben alapított Kiskun Múzeum gyűjteményét Szalay Gyula elsősorban felajánlások, adományozások révén tudta gyarapítani. A város múltjához kötődő megőrzött tárgyi emlékek megmutatták az itt élők gondolkodását és a világukról alkotott képét.

Mit tartottak értéknek?

A 48-as eszméket valló Félegyháza a szabadságharc elvesztését követően is hitt forradalom eszméiben, tisztelte Kossuthot és őrizte a vértanúk emlékét.

Csak egy kép?

Nem, hiszen mindent kifejezett, amelyben a magyarok a megtorlások idején csendben és titokban belekapaszkodtak.

Vesszősi József (1868-1924) könyvkereskedő, lapszerkesztő, nyomdatulajdonos volt. 1897-ben vásárolta meg Ranezay Józseftől Félegyháza első könyv- és lapnyomdáját. 1903-ban felvásárolva egyesíti a Félegyházi Hírlapot és a Félegyházi Híradó című újságokat, szerkesztője és kiadója is lesz egyben az új helyi lapnak. Szalay Gyula (1867-1937) a Félegyházi Hírlap szerkesztője és újságírója is volt, így szoros ismeretségben állt Vesszősi Józseffel, aki lelkesen támogatta a városi múzeum létrejöttét és sok adománnyal gyarapította gyűjteményét.

A Csali kép, azon túl, hogy egy nagyon kreatív alkotás, egyben jelkép is.

VAS LÁSZLÓ - a múzeum közművelődési szakembere, igazgatóhelyettes

Sokrétű munkámat 2013. augusztus óta látom el a Kiskun Múzeumban. Feladatom a múzeum közművelődési koncepciójának kidolgozása, összehangolása, végrehajtása. Szervezem a múzeum közművelődési tevékenységét az intézmény vezetőjével éves terv szerint. Múzeumi programokat szervezek és bonyolítok le. Figyelemmel kísérem és segítem a közösségi kulturális hagyományok és értékek ápolását, megvalósítását a múzeumi keretek között.

Éves beszámolót, értékelést készítek a közművelődési programokról. Segítem a múzeum állandó és időszaki kiállítási koncepcióinak kidolgozását, a közművelődési részek beépítését, a kiállítások rendezését és kivitelezését.

 Részt veszek az állandó és időszaki kiállításokhoz kapcsolódó kiadványok készítésében, valamint külső- és belső kommunikációs tevékenységet folytatok, média kapcsolatot tartok fenn. Kommunikációs akciókkal kiállításokról, programokról tájékoztatom a közönséget. Frissítem, aktualizálom a Kiskun Múzeum honlapját. Figyelem a pályázati kiírásokat, szakmai munkámmal részt veszek a nyertes pályázatok lebonyolításában. Elvégzem a múzeumban az előadások, konferenciák, kiállításmegnyitók stb.  lebonyolításához szükséges technikai üzemeltetését, a rendezvény felszerelések nyilvántartását, karbantartatását, kezelését.

Szabadidőmben aktív résztvevője a vagyok szülővárosom művészeti életének. Alapítója, művészeti vezetője vagyok az országosan is ismert Széljáró Balladás együttesnek, emellett tekerőlant oktatást folytatok. Hobbim a bőrdíszművesség, a hangszerhúr készítés és a faesztergályozás.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: A TEKERŐLANT, A "TEKERŐ"

A Kiskun Múzeum néprajzi gyűjteményét gyarapítja az a jó állapotban fennmaradt népi tekerőlant (köznyelven: tekerő) amelyet Szentes város híres hangszerkészítője, Szenyéri János készített a XIX. század végén

Leletári száma: N. 55.2200.1

Készítés ideje: 1889.

Készítő neve: Szenyéri János

Gyűjtő: Gaál Károly

Gyűjtés ideje: 1950-51

Leltározó: Pesovár Ferenc

Kottaház fedelébe az alábbiakat írta ceruzával a mester: „Én Szenyéri János készítettem, javítottam ezen muzsikát 1898 November 18-dikán Szentes II K. 821 sz. alatt.”

A magyarországi tekerőlant középkori megjelenését, majd gyors eltűnését követően Szentesen bukkan fel újra ez a típusú hangszer az 1800-as évek első évtizedeiben. Innen számíthatjuk kultuszának kialakulását. A kutatások szerint a Dél-alföldi népi tekerő elterjedésének központja lett ez a város. Ebből az időszakból ismerünk néhány hangszerkészítőt: Gerecz Jánost, Labádi Jánost, Répa Jánost, majd a század második felétől Szenyéri Jánost. A tekerőjáték és tekerőkészítés legkiemelkedőbb művelője azonban a Szenyéri család volt. Szenyéri János napszámos 1841-ben született, és 1921-ben hunyt el. Úgy nevezték őt: a tekerő gyáros. Nem véletlenül, hiszen sok hangszert készített élete során. Tanyán élve, villany és famegmunkáló gépek hiányában dolgozott, olyan körülmények között, amely a mai időkben már nehezen elképzelhető. (Hasonló körülmények között készítette hangszereit Tiszaalpár melletti tanyáján az utolsó mester, Bársony Mihály is az 1980-as évek végéig). Ilyen körülmények között még inkább szükség volt a jó szaktudásra, az egyszerű szerszámokkal való pontos kétkezi munkára, a faanyag alapos ismeretére.  Szenyéri János fennmaradt tekerője is erről tanúskodnak.

Népi tekerőlantjaink legtöbbször négy, ritkábban öt kulcsos kialakításúak, de általában csak négy vagy három húr voltak felszerelve. Három húr esetén egy „recsegőhúr”, egy „prímhúr” és egy „bőgőhúr” a húrok elnevezése. A régebbi hangszereken ahol négy húr volt, két basszus húrt használtak. Ilyen négyhúros hangszer Szenyéri János tekerője is. Anyaga keményfa és fenyő. Színe barnás-fekete, amely fénykorában világos barna-sárga volt. Hossza 73 cm, legnagyobb szélessége 33 cm, magassága 14 cm. Vadkörtefa kereke 12,5 cm átmérőjű. A hangolókulcsok a kulcsház, a kottaház és a recsegőhídja porcelán gombokkal díszített. Egy ötödik hangolókulcs helyét a fej közepén rézlemez takarja. Jól látható a készítő mester egyedi formái: a fej végén a hármas díszítő ív, a recsegőhíd finom ívelt formája, az alacsony kottaház egy-egy oldal hanglyukkal, az ék alakra vágott csapolások a kottaház gerendavégein, és a szépen kidolgozott billentyűzet és kottalökők. Érdekessége hogy egy félhang billentyűt épített be az alsó dúr alaphangsor elején, pedig a tekerőlantoknál jellemzően a félhangok sora a billentyűház felső sorában kerül kialakításra. Tekerőire az 1950-es évekig használatos, egy második, úgynevezett „vendégbasszust” épített.  A hangszeren a tető felső részében, pénzbedobó nyílás van vágva. Ide várta az aprópénz adományokat a tekerős a muzsikálásáért. 

Hogyan játszottak rajta? 

A hangszert megdöntve tartották és a billentyűk, amikor elengedték őket a saját súlyuknál fogva visszaestek az eredeti helyzetükbe.

Különleges játékmód volt a recsegtetés, amikor a hajtókart csuklóból megrántva játszottak és így ritmuskíséretet adtak.

DR. KNIPL ISTVÁN - RÉGÉSZ - TÖRTÉNÉSZ MUZEOLÓGUS

A Kiskun Múzeum csapatának 2014 januárjában lettem tagja, mint régész-történész muzeológus.

Feladataim igen sokrétűek legjobban talán a megőrzés-bemutatás-gyarapítás szavakkal lehetne jellemezni. A megőrzés a gondjaimra bízott gyűjtemények (régészeti, numizmatikai, természettudományi és történeti gyűjtemények) anyagának gondozását, a jövő nemzedékek számára megtartását jelenti.

Ehhez a feladathoz szorosan kapcsolódik a múzeumban őrzött kulturális javak bemutatása a nagyközönség számára. Ennek keretében időszaki és állandó kiállítások rendezése a feladatom, mely az utóbbi években jelentősen átalakult és átalakuló Múzeumban nem kis feladatot ró a Múzeum összes munkatárásra.

A fejlesztések keretében irányításommal jött létre az új régészeti kiállítás a természettudományi tanulmánytár, a fegyver tanulmánytár továbbá a Magyari Béla emlékkiállítás. A kiállítások rendezéséhez, az intézményben található tárgyak bemutatásához szorosan kapcsolódik a jelenkori muzeológia egyik megkerülhetetlen eleme – a pályázatok előkészítése, nyertes pályázatok menedzselése.

Az elmúlt években támogatást nyertünk régészeti kiállításokra, szakmai konferenciára, fúvószenekari találkozóra, emlékév programjaira és az utóbbi évtizedek legnagyobb fejlesztését hozó tanulmányi raktárak kialakítására.

Munkám harmadik eleme a gyűjtemények gyarapítása, mely többnyire régészeti ásatások keretében valósul meg. A régészeti munkák jelentős része kis beruházásokhoz köthető szakmai felügyeletekből és megelőző feltárásokból, leletmentésekből áll.

Az elmúlt években folyamatosan dolgoztunk a Templomhalom környezetében, emellett tártunk fel szkíta temetőrészletet, szarmata sírt, szarmata településrészletet, honfoglaló temetőt is a Kiskunfélegyházi Járás területén.

Ezekhez a feltárásokhoz kapcsolódik a bemutatott leletanyag is.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: 2020-ban feltárt honfoglaló temető leletanyaga

 

 

A tárgyak egy jelentős részében elpusztult honfoglaló temetőből (Kiskunfélegyháza Terjék-tanya) kerültek elő. A régészeti lelőhelyet csupán két éve ismertük meg Buknicz István múzeumbarát vadásznak köszönhetően. Az idei évben a Magyarságkutató Intézet munkatársainak Makoldi Miklósnak és Gallina Zsoltnak részvételével sikerült a temető területét megkutatni a megmaradt sírokat feltárni. A feltárás során ezüst torqes, ezüst karperec, aranyozott ezüst veretek és vas lószerszámok is előkerültek.

knipl08

KOVÁCS NÁNDOR – A MÚZEUM TÁRLATVEZETŐJE ÉS TEREMŐRE

Többrétű feladataim közé tartozik a látogatók fogadása, beléptetése jó házigazda módjára, fontos számomra a közvetlen és személyes kapcsolat kialakítása a múzeum vendégeivel, akár egyénileg, családosan, barátokkal vagy csoportosan érkeznek hozzánk.

A Kiskun Múzeum három helyszínén 21 kiállítás várja a látogatókat, melyeket tárlatvezetőként mind ismernem kell, az adott témában felkészülten kell bemutatnom a tárlatokat. Így a régészet, numizmatika, természettudomány, fegyvertörténet, néprajz, képzőművészet, büntetéstörténet, vallási élet, katonatörténet, szélmalomhoz kapcsolódó technikai ismeretek és hagyományok, Dr. Magyari Béla életút kiállításához kapcsolódó magyar űrrepülés története, Petőfi és Móra félegyházi élete és kultusza tartozik a tárlatvezetői ismereteim közé. Ez folyamatos felkészülést igényel. Az állandó tárlatok mellett az új időszaki kiállítások bemutatása is feladatom.

Részt veszek a múzeumi rendezvények lebonyolításában, a múzeumpedagógia foglalkozások megvalósításában, a börtönmúzeumban játékmestere vagyok az Antibetyár interaktív nyomozós játéknak, valamint városi sétákat is vezetek. Emellett a múzeum háttérmunkájából is kiveszem a részem, gyűjteményrendezésben, kiállítás-építésben is segítem a kollégák munkáját.

Kötelességemnek érzem a város neves épületeinek, személyeinek, történelmének bemutatását. Kitűzött célom a kiállítások és a benne lévő műtárgyak ismertetése, a múltunk, gyökereink megőrzése a jövő számára.

KEDVENC MŰTÁRGY-EGYÜTTESEM: HÚSVÁGÓ BÁRD - FENŐACÉL – TOKMÁNY

 

Húsvágó bárd

Leletári száma: N. 55.3027.1

Készítés ideje: XIX. század eleje.

Gyűjtés ideje: XX. század eleje

Leltározó: Gaál Károly

Fenőacél

Leletári száma: N. 55.3020.1

Készítés ideje: XIX. század eleje.

Gyűjtés ideje: XX. század eleje

Leltározó: Gaál Károly

Tokmány

Leletári száma: N. 55.3021.1

Készítés ideje: XIX. század eleje.

Gyűjtés ideje: XX. század eleje

Leltározó: Gaál Károly

Az általam választott tárgy múzeumunk gyűjteményéből egy húsvágó bárd, de ez nem akármilyen bárd, amit a kezemben tartok, hisz lánglelkű költőnk édesapjáé, Petrovics István személyéhez köthető. Petőfi Sándor itt élte gyermekéveit, édesapja 1823 novemberétől 1830 novemberéig árendálta (bérelte) „A Hattyúhoz” címzett kocsma és mészárszék üzletét. A városnak kötelessége volt a felszerelést és számos eszközt biztosítani a mészáros részére (bárd, taglózó, fenőacél…), viszont bizonyos kritériumoknak a mészárosnak is meg kellett felelnie: mindig friss és elegendő húst biztosítani a város lakói számára, illetve marhafaggyút, amit kisütve használtak az akkori világítóeszköz, a gyertya készítéséhez. A gyűjteményünkben található eszköz Petrovics István személyes használatú bárdja, mely keményfából készült nyéllel rendelkezik, ami azért volt fontos, mert időtállóbb és a zsiradékkal szemben is ellenállóbb. Az átlagosnál nagyobb, jó húzású bárd fejméretét az magyarázza, hogy a mészáros nagyobb testű állatokat, kizárólag marhát, sertést, esetenként birkát vágott. (A szárnyasokat otthon az asszonyok levágták.) Pengéje vastag, lefelé élhez keskenyedő, növényi virág ornamentikával díszített.

Petrovics István hagyatékának és egyben szakmájának további darabjai a barna bőrtokban tartott díszes fenőacélok. A bőrhüvely beütött díszítésű, virágos indamintákkal és IHS felirattal. A fenőacélok nyele aranyszínű, rézkarikában végződő, markolatukban nyúl, kutya, őz, szarvas; a nyél és az acél találkozásánál marhafejek láthatóak.  A fenőacélra rendszeresen szükség volt a nem kicsorbult kések pengéjének élezéséhez, hiszen azok folyamatos munkaeszközei voltak a mészárosnak. A féltve őrzött egykori munkaeszközök egy része a Petőfi Sándor Emlékházban vannak kiállítva.

MOLNÁR ISTVÁN – ÁLLOMÁNYVÉDELMI SZAKEMBER, KIÁLLÍTÁSÉPÍTŐ, FOTÓ ÉS DIGITALIZÁLÁS

Molnár István vagyok. 2014-től dolgozom a múzeumban. Feladataim közé tartozik a kiállításrendezés, -építés.

 Az állandó tárlatok mellett számos időszaki kiállítás (évente átlagosan 12 alkalom) épül a múzeumban, illetve külső helyszíneken.  Ehhez kapcsolódóan feladataim közé tartoznak a kiállítások nyomtatott és online sajtó anyagainak megtervezése és kivitelezése.

2018 óta állományvédelmi munkatárs lettem, korábban használt közismert néven segédrestaurátor. A munkakör nevében szerepel a védelem. “A műtárgyvédelmi szakember, aki diplomás restaurátor felügyelete mellett elvégzi a köz- és magángyűjteményekben őrzött különböző típusú műtárgyak konzerválását.” Mindezekkel szoros összefüggésben van a műtárgy- és rendezvényfotózás is.

A múzeum különböző szakterületeinek átfedései és a kollégák közötti összhang teszi lehetővé, hogy közös céllal –  kulturális örökség megőrzése és a kultúraközvetítés – csapatmunkában dolgozhatunk.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: HOLLÓ LÁSZLÓ FESTŐMŰVÉSZ SZEMÜVEGE

Leltári szám: Helytört. gyűjtemény: 99.1.3. és 99.1.4.

Holló László kiskunfélegyházi születésű Kossuth- és Munkácsy-díjas festőművész személyes tárgyaiból kiemelném a Kiskun Múzeum helytörténeti gyűjteményében található szemüvegeit.

A Calderoni márkájú okuláréja 1999-ben került be, több relikviával együtt özv. Holló Lászlóné Maksa Olga asszony adományaként a múzeum gyűjteményébe.

Az állandó kiállítás törzsanyagát addig legfőképp az 1961-ben és 69-ben, a művész által adományozott 30 festmény és 15 db grafika alkotta.

A későbbi évek folyamán prof. em. Dr.Ujváry Zoltán és a művész özvegye adományaikkal tovább színesítették a kiskunfélegyházi Holló-gyűjteményt.

Pontos adat nem áll rendelkezésre, hogy a művész pontosan mikor használta a fent említett szemüvegét, de a szemüveg stílusából következtetni lehet. A kor közismert magyar vállalkozásnak terméke valószínűsíthetően a harmincas évekre tehető. (Calderoni István és Hopp Ferenc). A cég a XIX. század derekától egészen a XX. század végéig (államosítás) virágzóan működött.

További érdekesség a stílus változások nyomán haladva egy másik szemüveg, melyet szintén Holló László viselt. A kivitelből és a modern kori anyagából ítélve bizonyára már sokaknak szembetűnik a hatvanas évek puritánabb stílusa.

Az 1961-ben készült felvételen egy harmadik féle szemüvegben látható a művész, amint saját cipőjét javítja.  A pozitív dioptriájú szemüvegeit, többnyire az aprólékos munkákhoz és az olvasáshoz használta.

Saját szemüveges tapasztalataim alapján egy költői kérdéssel zárom a bejegyzésem.  Azt, hogy  Holló László élete során mennyi ecsetet koptatott el,  soha nem tudjuk meg – talán azt sem, hogy mennyi szemüveget viselt.  A sajtó nyilvánosságra hozott felvételeken általában, viszont szemüveg nélkül ábrázolják.

BODOR ANIKÓ - A MÚZEUM GYŰJTEMÉNYKEZELŐ

 

 

Bodor Anikó vagyok, a Kiskun Múzeum gyűjteménykezelője. Egy azok közül, akik a háttérből igyekeznek megvalósítani azt a csodát, ami a hozzánk betérő látogatók szeme elé tárul kiállítások formájában.

A munkakör betöltésének első napjától hivatásomnak érzem, amivel foglalkozom és folyamatosan igyekszem ennek érdekében fejleszteni tudásom.

Egy gyűjteménykezelőnek hatalmas, sok esetben pótolhatatlan érték van a kezében. A nem megfelelő kezelés, tárolás súlyos károkat okozhat. A műtárgyak megfelelő körülményeinek biztosítása mellett sokszínű feladataim közé tartozik a muzeológusok segítése; a gyűjtési és nyilvántartási munkákban, a revízióban, restauráltatásban, kiállítások rendezésében való közreműködés; a műtárgyvédelmi, kölcsönzési feladatok lebonyolítása; a sajtófigyelői tevékenység; illetve a kutatószolgálat működtetése.

Célom, hogy ez a csoda, amivel én nap mint nap foglalkozom, a jövő számára is hasonló élményt és ismereteket nyújtson. Akik pedig valami iránt különösen érdeklődnek, azok kielégíthessék tudásvágyukat az adott téma minden terén.

KEDVENC MŰTÁRGY-EGYÜTTESEM: ŰRHAJÓS ÉTELEK ÉS ITALOK

A Magyari Béla életút-kiállítás

A Kiskun Múzeum falai között 2019 novemberében nyílt meg egy Magyari Béla életútját bemutató kiállítás, melynek létrehozásában aktív résztvevő voltam. Városunk híres szülöttjének hagyatékát a család adta át a múzeumnak megőrzésre és bemutatásra, letétként. A több, mint 3000 darab tárgyat magában foglaló gyűjtemény-együttesnek köszönhetően nyomon követhetjük a kiképzett űrhajós, ezredes, vadászpilóta, mérnök, díszpolgár életét és a szovjet-magyar űrrepülés történetét. Ennek kiemelkedő darabjai a kiállításban látható űrhajós ételek és italok.

Az űrhajósok táplálkozása

Az űrhajósok számára nagyon fontos a rendszeres testedzés és a megfelelő étrend, hogy elkerüljék a súlytalanság kedvezőtlen hatásait (a csontok és izmok gyengülését, valamint az elraktározott tápanyagok mennyiségének csökkenését). Kutatások szerint a súlytalanságban kisebb az energiabevitel, és más az ételek íze, mint a Földön, ami az étvágy csökkenését okozza. Ezt a jelenséget „űrrepülési anorexiának” is nevezik. Mára a tubusokba, konzervdobozokba vagy műanyagba csomagolt és vízzel felengedett ételek helyére egyre inkább ízlésesen elkészített fogások lépnek. Az orvosok az étrend összeállításakor mindig konzultálnak a legénységgel, hogy biztosítani tudják az űrrepülés és a visszatérés követelményeinek is megfelelő, kiegyensúlyozott étrendet.

A szovjet-magyar űrrepülésre készült élelmiszerek

1978-ban – a szovjet-magyar űrrepülés idején – a budapesti Konzerv- és Paprikaipari Kutatóintézetet bízták meg az élelmiszerbiológiai kutatásokkal és az űrhajósételek fejlesztésével. A különösen erős anyagból készült, kalocsai népművészeti motívumokkal díszített konzerveket kézzel állították össze. A magyar űrhajós – Farkas Bertalan – sertéspörköltet, libamájpástétomot, babsalátát, rakott káposztát, füstölt marhanyelvet, sült vagdaltat, csirkét és disznósajtot vitt magának és szovjet űrhajóstársainak a Szaljut-6 űrállomásra. Az űrutazás nyolc napja alatt a magyaros étvágyfalatok az utolsó pörköltkockáig elfogytak.

Étkezés ellenőrzése alkalmazással

Az első űrrepülés óta rengeteget változott az űrutazás kivitelezése, így az űrhajósok étkeztetése is. Napjainkra kifejlesztettek egy alkalmazást, amely az űrhajósok fiziológiai és orvosi adatait gyűjti. Az eszközt összekapcsolják a testen viselhető érzékelőkkel, ezeken keresztül rögzítik a testedzésre, a pulzusszámra és az alvás minőségére vonatkozó adatokat. Az űrhajósok étkezési naplót is vezethetnek úgy, hogy táblagéppel leolvassák az étel vonalkódját, megjelölik az étkezés típusát és az elkészítéshez használt víz mennyiségét. Az alkalmazás a bevitt energiamennyiségen kívül kiemelt figyelmet fordít az elfogyasztott fehérje, víz, szénhidrát, zsír, nátrium, kálium, kalcium és vas mennyiségére is. A földi táplálkozástudományi szakértőkkel hetente tartott tanácsadások mellett az alkalmazás azonnal is javaslatot tud tenni az űrhajósoknak.

Nyomtatott élelmiszerek

A NASA jelenlegi kutatásainak egyik célja, hogy az űrhajósok ételeit akár 3D-s nyomtatási technológiával is elő tudják állítani. A térbeli nyomtatás működési elve, hogy a nyomtatófej az alapanyagokból egymásra épülő rétegeket állít elő. A szükséges hozzávalókat (fehérjét, zsírt, szénhidrátot, aromákat) por formájában szállítanák, elkészítéskor vizet és olajat adagolnának hozzá. Az élelmiszerek előírt tápanyagtartalmát pontosan be tudnák állítani. A nyomtató egyben a sütő szerepét is betölthetné.  A technológia különösen hasznos lehet a Földtől távolabbi, hosszabb időtartamú utazások esetén, mivel a jelenlegi űrélelmiszerek szavatossági ideje nem több mint öt év, illetve a menet közben nyomtatott ételek alapanyaga kevesebb helyet foglal el az űrhajón.

Hernyódiéta az űrben

Kínai kutatók 2009-ben javasolták először a hernyódiétát, mint a hosszú időtartamú űrutazások esetén szóba jöhető táplálkozási módot. 2014-ben sikerült a gyakorlatban is bebizonyítani, hogy zöldségekből és főleg hernyókból álló táplálékon fizikai és lelki egészségben el lehet tölteni hosszabb időt – feltehetően nem csak a zárt földi kísérleti létesítményben, de akár egy majdani holdi vagy marsi kolónián is, ahol rendelkezésre állnak a növénytermesztés és a hernyótenyésztés feltételei. Az étlapon szereplő selyemhernyókat és lisztkukacokat persze nem nyersen ették, hanem különböző fűszerezettséggel, valamint új recepteket is kitaláltak.

SAMU CSILLA - MÚZEUMPEDAGÓGUS

 

 

2016. márciusában kerültem a múzeumba kulturális közfoglalkoztatott programon keresztül, a múzeumpedagógus státuszt 2017 decembere óta töltöm be. Legfőbb feladatom, hogy a múzeumi gyűjteményen keresztül élményszerűen, játékosan – interaktív formában – bemutassam a kiállításokat, tanítsam a múzeumba látogató csoportokat óvodás kortól egészen a szép korú látogatókig. A különböző múzeumi órákat és az azt követő kézműves foglalkozásokat nagy előkészületek előzik meg, hiszen ezeket a tematikus órákat ki kell dolgozni, kipróbálni és úgy alakítani, hogy a korosztálynak megfelelően érthető és kerek egész legyen. A múzeumi foglalkozások mellett kiskunfélegyházi iskolákba járok előadásokkal, ezek olyan helytörténeti órák, melyek a NAT-hoz kapcsolhatóak, a kerettantervbe illeszthetőek.

2018 óta, átvéve a stafétát, évente megszervezzük és lebonyolítjuk a több, mint 400 iskolás gyermeket megmozgató versenyt, a Helyismereti vetélkedőt, a városi könyvtár kollégájával. Ezeken kívül részt veszek mind szervezésben, mind lebonyolításban kisebb és nagyobb múzeumi programban. Városi sétákat vezetek, nyári tábort és családi hétvégéket koordinálok, a helyi GYIÖK – kel  „ A lámpás én vagyok” nevű pedagógusoknak szóló fordított napot szerveztem – terveink szerint szervezni is fogunk – és diákoknak szóló találkozót  (megadott témában a gyerekek 15 perces előadásokat tartanak) rendezek.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: TÜRELEMÜVEG

Leltári száma: N. 81.16.1.

Készítés ideje: 1888 körül

Gyűjtés ideje: 1981. május 21.

A gyűjtő neve: Fazekas István

A katolikus otthonok kedvelt dísze volt a türelempalack, mely egy vékony nyakú, kezdetben négyszögletes aljú üvegbe helyezett, fából vagy csontból faragott általában vallási témájú alkotás. A 16. századtól közkedvelt szoba- vagy kandallódísz Európa szerte, nálunk a tisztaszobában, a sublót dísze volt. A türelemmunkák elsődleges anyaga a fa, melyet megfaragnak, színeznek és egyesével helyeznek bele, csipeszek segítségével az üvegbe. Kiegészítői lehetnek a csipke, a ruhaanyag, papír, ólom, emberi haj, toll és boróka gallyacska is, melyekből formázzák meg Krisztus siratását a keresztfán, Krisztus kínszenvedésének eszközeit és a Kálváriát.

A türelemüveg nehezen meghatározható műtárgya a magyar néprajzi gyűjtéseknek, nagyon kevés számú leltárba vett tárgyat számlál az elmúlt 150 év az országban, hiszen ezekből a tárgyféleségekből nagyon kevés készült. Mind egyedi, kézzel készített darab, általában ajándékként került a tulajdonosához, aki nem vált meg tőle és ereklyeként tisztelte azt. Szokták türelemmunkának vagy türelempalacknak, ritkábban rabmunkának és bányászpalacknak is nevezni.

A türelemüveget nem véletlen nevezik így, a kézügyesség mellett nagy türelem és odafigyelés kellett ahhoz, hogy a szűknyakú palackba egyesével, csipesszel beletegyék a faragott és festett ábrázolást. (Magyarországon találkozhatunk még történelmi eseményeket bemutató vagy szőlőmunkát ábrázoló palackokkal is.) Készítették ezeket juhászok, bányászok és a börtönbüntetést letöltő rabok is.

Ilyen türelemüveg az én kedvencem is, mely több emberi érzést, életet megmutat…. Ezt az üveget egy matkói fiatalember készítette valamikor a kecskeméti börtönben… Eszik Vera 82 éves volt, mikor átadta dr. Fazekas Istvánnak, a Kiskun Múzeum akkori igazgatójának ezt a szép emléket, aki lejegyezte a türelemüveg történetét is.

Vera néni nagyszülei Matkópusztán éltek közös tanyában egy verekedésről és italozásról híres fiatalemberrel, akinek sorsa megpecsételődött egy kocsmai verekedésben. Állítólag nőügy miatt először súlyos testi sértést, majd késszúrással halált okozott a vetélytársnál, ami miatt életfogytig tartó letöltendő börtönbüntetést kapott, a büntetését Kecskeméten kezdte. A fiatalembert a szülei látogatták, aki többször kérte őket, hogy húga is látogassa meg, ám ő egyedül szégyenlett elmenni testvéréhez. Baráti szívességből az alig 20 éves, Eszik Vera édesanyja kísérte el a látogatásra.

A férfi húgának egy saját maga által készített türelemüveget ajándékozott. Mivel a kísérőjének is nagyon tetszett a palack, a rab férfi megígérte, ha visznek neki egy széles szájú üveget, neki is csinál egyet. 

Így is történt. Vera néni nagyszülei a „csak tejesüveg” – nek emlegették azt a palackot, amibe belekerült a Krisztus szenvedését bemutató ábrázolás. A megajándékozott fiatal lány, majd asszony soha sem röstellte a tárgy eredetét, élete végéig kedves emlékként őrizte a szép rabmunkát, még az 1910-es években fel is szenteltette azt az Ótemplomban.

Szalay Gyula, a helyi múzeum vezetője találkozott néni szüleivel, akik hazafelé tartottak a templomból. Arra kérte őket, hogy a különleges tárgyat adják el a múzeumnak, de az édesanya határozott nemet mondott. Az édesanya a legidősebb lányára, Verára hagyta az üveget, aki idős korában felkereste a Kiskun Múzeumot azért, hogy az édesanyjának oly kedves és megbecsült emlékét a legjobb helyre adományozza. Úgy vélte, biztos fontos tárgy lehet, ha már Szalay is meg akarta venni.

csilla03

A néninek nem született gyermeke, a további rokonok, akik örököltek utána nem vallásosak és úgy tudta a vallási témájú tárgyakat megőrzi a múzeum, ezért gondolta, hogy az intézmény befogadja a tárgyat. A gyűjtésről készültek fotók is, melyen Eszik Vera, a türelemüveg és dr. Fazekas István látható.  

Az üveg 1981-ben elvált a családtól, elvált az alkotó személyes sorsától. A fiatalember nevére Vera néni már nem emlékezett, sajnos már mi sem tudjuk meg soha. A családnak információja a látogatás után nem érkezett arról, hogy a matkópusztai férfi kiszabadult e valaha a börtönből… Úgy, ahogy ez a tárgy, minden más múzeumba került emlék is, tartogat a látogatóknak egy történetet, egy mesét.  Fontos, hogy az emberek ne csak a kiállított tárgyat lássák, hanem tudják azt is, miért épp az kerül a közönség elé bemutatásra. A mi feladatunk a tárgyak megmutatása mellett a „mesék, történetek” elmondása azért, hogy a látogatók is tudják „mit mesélnek nekem a múzeumban őrzött tárgyak”.

KIS IMRÉNÉ ANDREA – GAZDASÁGI ÜGYINTÉZŐ

 

 

 

Gazdasági ügyintéző munkakörben dolgozom a Kiskun Múzeumban 2017-től. Feladatom nagyon szerteágazó. Néhányat emelnék ki a teljesség igénye nélkül.  Az intézmény működéséhez, fenntartásához szükséges eszközök beszerzése, beszerzések segítése az ajánlatkérések kiküldésétől a számlák befogadásáig. A kiadások, bevételek folyamatos nyomon követése, ehhez kapcsolódó elszámolások. Részvétel pályázatok pénzügyi lebonyolításában, költségvetés összeállításában. Nyilvántartások, kimutatások, statisztikák készítése. Az intézményi dolgozókkal kapcsolódó feladatok ….. stb. Emellett részt veszek a múzeum rendezvényeinek háttérmunkájában és lebonyolításában, valamint alkalmanként besegítek a látogatók fogadásában.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: MIHALOVITS ALAJOS TANÁR JUBILEUMI FÉNYKÉPALBUMA (1912)

Leltári száma: Tört. fotó 2007.4.1.

Készítés ideje: 1912.

A csodálatos bőrborítású albumot, melyet a kezemben tartok Mihálovits Alajos a kiskunfélegyházi főgimnázium tanára kapta nyugdíjba vonulása alkalmából volt tanítványaitól 1912-ben.

Mihálovits Alajos 1856. június 21-én Kiskunfélegyházán született előkelő családból, mely családnak több tagja jelentékeny szerepet játszott fiatal városunk életében. Egyik őse, Mihálovits Márton városunk első jegyzője volt.

Az elemi és középiskoláit Kiskunfélegyházán, Szegeden és Kecskeméten végezte. Érettségi után Budapesten matematika-fizika tanári oklevelet szerzett. Katonai kötelezettségének eleget téve 1881. január 26-án kezdte meg tanítói munkáját a helyi – akkor még – algimnáziumban, ahol 31. évig – nyugdíjba vonulásáig -1912. augusztus 31-ig tanított. Különösen a fizikát tudta megkedveltetni tanítványival akkor még újdonságszámba menő kísérleteivel, de foglalkozott csillagászattal is. „Csillagászat az ó-korban,” a „Bolygók mozgása” c. tanulmányai megjelentek a gimnázium értesítőjében. 

Azonban nemcsak a főgimnáziumban, hanem a helyi polgári leányiskolában és a kereskedelmi tanonciskolában is tanított. Utóbbiban eleinte tanári, majd később igazgatói minőségben.  Éveken át tanított „gyorsírászatot”. Több egyesületnek is tagja volt, mint például a Mathematika  és Fizika Társulat az Országos Tanáregyesületnek, volt az Úri Casino  könyvtárnoka, majd alelnöke, volt városi képviselő, a Közművelődési Egyesület választmányi tagja, az Egyesült Gőzmalom Rt. felügyelő bizottságának elnöke, a Népbank felügyelő-bizottsági tagja, iskolaszéki tag, a helyi Korcsolyázó és Labdázó Egyesület alapító tagja, majd több éven át igazgatója,  elnöke volt a főgimnázium Petőfi Segélyző Egyesületnek.

andi03

 

Nyugdíjba vonulása alkalmából a főgimnázium tanári kara és volt diákjai fényes ünnepélyt rendeztek tiszteletére. Az ünnepély az új templomban kezdődött, ahol Dr. Porst Kálmán főgimnázium igazgató átadta a Nagyméltóságú Vallás és Közoktatási Miniszter úr elismerő levelét. Üdvözölte az ünnepeltet Dr. Molnár Béla polgármester a város nevében, aki egykoron tanítványa volt.   Az ünnepély a városi székház közgyűlési termében folytatódott, melyet először világítottak meg villanyvilágítással.  Dr. Rádi Lajos főjegyző, volt tanítvány átadta az ünnepeltnek volt tanítványai összegyűjtött arcképeinek díszalbumát szép szavak kíséretében.

Az album 295 tanítvány fotóját tartalmazza. Az átadást követően a Korona dísztermébe vonultak, ahol várta a nagyszámú ünneplő közönség. Erről az eseményről a Félegyházi Közlöny 1912. évi. 48. számában is megemlékeztek.

A Félegyházi Közlöny 1912. évi 29. számában Alkalmi levél – Mihálovits Alajos – címmel megjelent írásból szeretnék idézni:

„Egy ember, aki harminc esztendőt élt át ugy, hogy mindég és mindég csak embert faragott – kemény fából, puha fából, kóróból s tán giz-gazból is.”

„ Az „öreg” Mihálovits! Hát csakugyan elmegy? hát csakugyan itthagyja az ő diákjait? az ő diákjait akiknek „öreg” volt már tíz, husz esztendővel ezelőtt is – „öreg” annak az igaz érzésnek a közvetlenségével, a mivel csak a diákember tudja kitüntetni azt aki ugy a lelkéhez nőtt.” 1941. január 16-án halt meg 85 évesen. Az Alsótemetőben helyezték örök nyugalomra, ahol a mai napig megtalálható sírja.

Az albumot Dr. Táby József ny. városi tiszti főorvos úr és neje Mihálovits Matild adományozta a Kiskun Múzeumnak 1942-ben.

RÓZSA EDIT - TEREMŐR, PÉNZTÁROS

 

 

 

 

A Kiskun Múzeumban 2013 óta dolgozom. Munkaköri feladatom első sorban a látogatók fogadása, kísérése, önkéntes nyugdíjas segítők, és az 50 órás közösségi szolgálat diákmunkásainak koordinálása.

Ezen kívül többek között a kiállítások megújítása során végzett háttérmunkák segítése, valamint hatékony munkavégzés céljából saját tudásom bővítése.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: A NUMIZMATIKAI GYŰJTEMÉNY PÉNZÉRMÉI

A megújult régészeti kiállítás numizmatikát bemutató tárlójából pár érmét szeretnék bemutatni, amelyek a Kiskun Múzeum második legjelentősebb gyűjteményének része. A régészeti, és főleg numizmatikai gyűjtemény története a XIX-XX. század fordulójáig nyúlik vissza, melyeket első sorban különféle egyházi iskolák hoztak létre. Ez utóbbi az iskolai történelemtanításban könnyen felhasználható szemléltető eszközként szolgált. Így jött létre első sorban tanárok és diákok ajándékából 1876 táján Kiskunfélegyházán a városi katolikus algimnáziumban, az érem- és régiséggyűjtemény. Az 1902-ben megalapított Kiskun Múzeum Miletz János főreáliskolai tanár hagyatékával, majd későbbi idők alatt vásárlással, gyűjtéssel, adományokkal,az 1999-es felmérésre 8155 darabból álló gazdag anyaggá gyarapodott, így a megye legjelentősebb gyűjteményévé vált.

 

 

NÉHÁNY KIVÁLASZTOTT KEDVENC:

64.3.16. Augustus római császár ( i.e.27-től- i.sz. 14-ig,), sestertius

A  Római Birodalom első császára, az időszámítás kezdete alatt uralkodott, a római történelem egyik legfontosabb alakja volt. Augustus csak bronz sestertiusokat veretett. Uralkodása alatt több hadjárat, Pannónia meghódítása is zajlott i.e. 14-9. között, a Dráva- Száva közén élő kelta- pannon törzsek leigázásával a Duna vonaláig.

64.5.296. I. András magyar király (I. Endre) (1046-1060), dénár

 Miután trónra került, hozzálátott a pogányság felszámolásához, 1047-ben a keresztény szertartásrend szerint megkoronáztatta magát Székesfehérvárott. I. Andrást a Tihanyi apátságban temették el, melyet 1055-ben alapított.

64.5.300. III. Béla magyar király (1172-1196), dénár

Az aranypénzeire a bizánci minták voltak hatással. Tőle származik az Árpád-kor egyetlen rézpénzverete is. III. Béla idejében tűnt föl először a Magyarország jelenlegi címerében a kettős kereszt. Az írásbeliséget támogató intézkedéseinek hatásaként keletkeztek például első fennmaradt összefüggő nyelvemlékünk, a Halotti beszéd és könyörgés valamint az Ómagyar Mária-siralom

78.47.7. Károly Róbert magyar király (1308-1342), dénár

Károly Róbert aranyforint érmén jelent meg a firenzei liliom motívum. Ettől kezdve vált kötelezővé a verdejegy használata a vereteken, a pénzhamisítás elleni védekezés új formájaként. Magyarországon bányászták a világ aranytermelésének egyharmadát, az ezüstének egynegyedét. A só értékesítése is királyi monopólium volt. Károly Róbert az erdélyi sóbányák támogatása mellett megvetette a máramarosi sóbányászat alapjait is.

BABOS CSABA – GONDNOK, KARBANTARTÓ

 

 

 

 

 

2019 szeptemberében kerültem a múzeumba és 2020. január 1-től dolgozom itt főállásban. Karbantartói feladatokat látok el a Kiskun Múzeumban, a Petőfi Emlékházban és a Móra Emlékházban egyaránt.

Második családomnak tekintem a múzeumot, a kollégáimat. Nagyon szeretek itt dolgozni, jókedvvel jövök, jó a hangulat, a közösség, figyelünk egymásra.

 

KEDVENC MŰTÁRGYAM: ISKOLAI DOB A BANKFALUI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBÓL

Leltári száma: Ht. 2009.4.70.1.

Adományozók: Pázmándi Judit tanár, Rekedt Zoltán igazgató

A helytörténeti gyűjtemény áthelyezésekor került a kezembe az iskolai dob, amin örömmel fedeztem fel az 1985-ben a szíjába tollal beírt monogramomat.

 Ez volt az a dob, melyet 1983-84-85-ben iskolai ünnepségeken – mint dobos – használtam. Az ünnepségeken zászló behozatalakor doboltam 3 éven keresztül. 6. osztályos voltam, amikor ezt a megbízást kaptam, egy ballagó 8. osztályos diák választott ki és adta át nekem.

A Bankfalui Általános Iskola 2009. június 20-án az utolsó tanévzáróra nyitotta meg kapuit, mivel sajnos nem felelt meg a törvényi követelményeknek. Az intézmény egyike volt a város legrégebbi iskoláinak. Alapítása a kiváló kultúrpolitikusnak, gróf Klebelsberg Kunónak köszönhető, aki az egész magyar társadalom műveltségi színvonalának emelését tűzte ki célul. 

csaba01

 

 

Az intézmény 1928 októberében még Banfalui Római Katolikus Iskolaként fogadta első növendékeit, s az idő elteltével az egykori egy tantermes iskola korszerű, minden igényt kielégítő, modern oktatási intézménnyé vált.

Már fennállásának első évtizedeiben is a városrész kulturális központjának szerepét töltötte be, hiszen működött óvoda, könyvtár, vándormozi is falai között, valamint a felnőttképzésnek is otthont adott az épület.

Az iskola első tanítónője Seres Magda volt, akit az egész közösség nagyon tisztelt és szeretett. Az fennállása alatt igazgatók voltak: Dobák István (külterületi), Kaposi János (külterületi), Szabó János (belterületi), Mészáros László, Szabkov Miklós, Bencze Sándor, Terbe Ernő, Vas Antal, majd Rekedt Zoltán.

Bezárása után a gyerekek nagy része az intézmény jogutódjában, a Kiskunfélegyházi Összevont Általános Iskolában folytatta tanulmányait, valamint a fenntartó a tanároknak is biztosított új munkahelyet.

Az iskola megszűnésekor sok relikvia, iskolai felszerelés került be a Kiskun Múzeumba, melyeket azóta is nagy gonddal őriz az intézmény.

A Kiskun Múzeumban sokrétű a munka, sok a feladat – a karbantartási feladatok, javítások, ellenőrzések és a parkosított udvar gondozása mellett kiállítások építésében, gyűjteményi munkában, sőt még ásatáson is részt veszek.

csaba06

ADORJÁNNÉ KARDOS GYÖNGYI – TAKARÍTÓ

 

 

 

 

 

2014-ben került az intézménybe, 2018 óta dolgozik itt főállásban. Ő felel a Kiskun Múzeum épületeinek, a Petőfi – és a Móra Emlékháznak a tisztaságáért.

Egy muzeális intézményben a kiállítások és a raktárak rendszeres, szakszerű takarítása kiemelt fontosságú a műtárgyak épsége érdekében.

Munkáját színesíti, hogy alkalmanként teremőri és gyűjteményi feladatokat is ellát. Különösen tetszenek neki a múzeum gyűjteményében található antik bútorok.

KEDVENC MŰTÁRGYAM: BESENYI HELGA BÚTORAI A PETŐFI SÁNDOR EMLÉKHÁZBAN

Dr. Udvarosné Besenyi Helga 1926-ban született Szegeden, majd 1929-ben Veszprémbe került. Itt végezte az elemi iskola négy osztályát. 1936-ban felkerült Budapestre, ahol a gimnázium 8 osztályát végezte. A háború sok szép álmát vágta el, nem mehetett egyetemre, hanem kenyérkereseti foglalkozás után kellett néznie. Szegeden elvégezte a tanítóképzőt, 1946-ban képesítőzött. Még ez év októberében Jakabszállásra került egy tanyai iskolába. Itt négy évig tanított részben osztott osztályokban. 1950-ben Kiskunmajsára került, innen a következő tanévben Hajósra helyezték. 1952 nyarán a szünetben szüleinél volt, amikor július 2-án kitelepítettek őket Ebesre (hortobágyi internáló tábor). Innen 1953 végén szabadultak, állását csak 1954 tavaszán kapta vissza. Már korábban elkezdte az orosz szakot, amelyből 1955-ben diplomázott. Még ugyanebben az évben állást kapott Kiskunfélegyházán az újonnan megnyíló József Attila Általános Iskolában. Itt tanított 1981 júniusáig, nyugdíjazásáig. Családi és személyes tárgyai felajánlásának köszönhetően  2019-ben került a Kiskun Múzeumba.

A rengeteg értékes fénykép és dokumentum mellett szép bútorokkal is gazdagodott a gyűjtemény.

A legszebb, legkülönlegesebb darabok a Petőfi Sándor Emlékházban lettek kiállítva.

A képen egy neobarokk garnitúra látható a 19. század végéből, melyen kissé historizáló beütésű rojtok figyelhetők meg. Az utolsó történelmi stílus a biedermeier, mely csak 1830-ig tiszta stílus, utána más stílusjegyekkel keveredik (például gótika, barokk). A neobarokk garnitúra a biedermeier utáni egyik „divatirányzat”, a tehetősebb polgárok ilyen bútorokkal rendezték be lakásaikat. Az ülőbútor mellett egy úgynevezett „póklábú asztal” látható. (A bútorok azonosításával kapcsolatban szeretnénk köszönetet mondani Fekete Lászlónak!)

Kiskun Múzeum © 2019. Minden jog fenntartva / All Rights Reserved
Adatkezelési és adatvédelmi szabályzat – GDPR

Tisztelt Múzeumlátogatók!

Tájékoztatjuk Önöket, hogy a Kiskun Múzeum,

a Petőfi Sándor Emlékház és a Móra Ferenc Emlékház

a 484/2020. (XI. 10.) Kormányrendelet értelmében

2020. november 11-től látogatókat és kutatókat nem fogad – a további intézkedésig a járványügyi helyzetre való tekintettel zárva tart.

Bár ajtóink zárva tartanak, a múzeumi munka nem áll le.

Intézményünk a következő intézkedésig hétköznapokon,

hétfőtől-csütörtökig 8 – 16 óra között elérhető:

telefonon: 76/461-468 ,

e-mailen: kiskunmuzeum@gmail.com

Ajánljuk figyelmükbe virtuális szolgáltatásainkat és látogassanak fel a honlapunkra: www.kiskunmuzeum.hu

közösségi oldalunkra (Facebook)

Megértésüket és együttműködésüket köszönjük!

Vigyázzunk egymásra!

 

                                                    Tisztelettel:

Mészáros Márta

múzeumigazgató

 

Kiskunfélegyháza, 2020. november 11.